A búvármúzeum Dorog és Esztergom-kertváros határában lévő Palatínus-tóban, az Esztergomi Szent István Strandfürdő mellett működő búvárbázisról érhető el.


A búvárbázis előtt lévő tószakaszon kiépített kötélrendszer vezet el a múzeumhoz. A kiállítás egy közel 60 köbméteres fémketrecben került elhelyezésre. A rácsozaton belül, egy belső falon láthatók a régi búvárfelszerelések, képek és magyarázó táblák.

A búvármúzeum jelképes víz alatti kapuit először 2006. májusában nyitotta meg. Az ekkor kiállított búvárfelszerelések mindegyike több mint 20 esztendős volt.

A kiállítást befoglaló ketrec rácsozata 2011 nyarára olyannyira elkorrodálódott, hogy az már sérülés-, vagy elakadás veszélyt jelenthetett az odalátogató búvárok részére, így egy nagy felújításra volt szükség. Ugyanakkor a kiállított felszereléseket is vastagon beborították a kagylók, csigák, moszatok, amit már a korábban szokásos módon, víz alatt nem lehetett eltávolítani. Ezért a búvárbázis üzemeltetőjével közösen úgy döntöttünk, hogy kiszedjük a kiállítást, majd az üres ketrec is kerüljön partra, ahol elvégezhető lesz a felújítás.

A régi búvárfelszereléseket, tartópaneleket 2011 őszén az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztály búvárainak segítségével kiszereltük és a partra hoztuk, ahol elkezdtük a tárgyak tisztítását is.

Sajnos sok búvárfelszerelést az öt éves folyamatos víz alatti tartózkodás és a lerakódások annyira megviseltek, hogy új kiállításhoz már nem voltak használhatók, így – igaz fájó szívvel – ki kellett dobni azokat.

A tél végén, koratavasszal elkezdtük az új kiállításhoz használni tervezett régi felszerelések sok és aprólékos munkát igénylő tisztítását, karbantartását és javítását. Ezzel párhuzamosan megterveztük az új, a búvármúzeum második kiállítását.

A ketrecet 2012. késő tavaszán Sturcz Antal, a bázis vezetője búvárbarátaival kiemelte, kicserélték a rácsokat és új, kék színt kapott a szerkezet. A felújított ketrec június közepén visszakerült – közel – az eredeti helyére a víz alá.

Közben a szárazon elkészítettük az új kiállítás anyagait, feliratait és képeit.  

A búvármúzeum víz alatti berendezésével július 3-án végeztünk.

Röviden és messze a teljesség igénye nélkül bemutatjuk, hogy mit láthat a búvármúzeumot felkereső búvár.

A búvármúzeumhoz vezető kötélnél a  BÚVÁRMÚZEUM tábla alatt Géza’2 búvár – egy légzőkészülékkel felszerelt szovjet zártruha –  fogadja a látogatókat.

A második blokkban az ABC fejlődéséről láthatók képek és tárgyak, köztük ritkaság egy légzőcsővel egybeépített maszk, valamint a francia PHOQUE állandótérfogatú búvárruha fejrésze és a házilag készített, arcmaszkba épített légzőautomata és búvártelefon.

Az „érkezési oldal” harmadik része a ’70-es évek búvárfelszereléseiből mutat be néhányat. Érdekesség, hogy itt látható több, a kiállítás legidősebb felszerelései közül, így a magyar FERUNION cég által az 1960-as évek közepétől forgalmazott búvárkés, az 1965-67 között kis sorozatban az FTSK DELFIN búvárai által gyártott hátreduktor és az ugyanebben az időszakban használt Long John-nak becézett extrahosszú, 10 literes, magyar sűrített levegős palack.

A ketrec másik oldalán a bemutató a levegőellátó rendszerek történetét bemutató képekkel kezdődik.

A képek alatt a régi idők légzőautomatái és légzőkészülékei láthatók. Van köztük – többek között – kéttömlős un. hátreduktor, tartaléklevegő szeleppel ellátott első lépcsős légzőautomata, valamint két, különböző típusú és elrendezésű, hátreduktoros szovjet Podvodnyik légzőkészülék.

A levegőellátó rendszerek mellett egy saját kispalackjáról feltölthető búvárgallér és a régi idők búvárműszereiből álló összeállítás várja az érdeklődő búvárokat.

A kiállítás utolsó része a víz alatti fotózás történetének képeivel indul.

A képek alatt a már a korábbi kiállításról is ismerhető – felújított – régi darab, a HIDROFLEX víz alatti fényképezőgép tok és a hozzá tartozó víz alatti vaku látható. A tokot 1968-70 között találta ki és tervezte meg Maróthy László és Hlatky Károly, majd kissorozatban le is gyártatták. A HIDROFLEX is a kiállítás egyik legrégebbi darabja. A „fotós blokkban” látható még tok nélkül a víz alá vihető NAUTILUS elnevezésű S8-as filmfelvevő és a Minolta egy kis fényképezőgépe. A fotózáshoz fény kell a víz alatt – talán ez a gondolat miatt itt került még elhelyezésre néhány régi búvárlámpa. S lámpák – ha képletesen is – remélhetőleg megvilágítják a búvármúzeum ismertetőjét, ahol a két kiállítás megvalósítását segítők nevei olvashatók.


Archívum

Összeállítás a régi, a 2006-ban megnyílt első kiállításról

A parthoz közelebb lévő oldal első panelján egy tabló bemutatja a közel háromezer éves búvárkodás történetének, pontosabban a levegőellátó rendszerek fejlődésének néhány fontos állomását.

Láthatjuk a Kr.e. 840-ből származó asszír domborműről készült rajzon a bőr tömlőből lélegző búvárokat, Leonardo da Vinci búvárfelszerelésének vázlatát (1500 körül), Halley levegőfrissítésű búvárharangját (1691), Lethbridge búvárhordóját (1715) és Klingert búvárgubóját (1797). A modern kor búvártechnikáját idézi fel egy metszet Rouquayrol és Denayrouze nyomásszabályozójáról (1866), a Magyar Királyi Folyamőrség nehézbúvára (1920 körül), Le Prieur autonóm, sűrített levegős légzőkészüléke (1926). A legutóbbi idők búvártörténelmének két fontos állomásának állít jelképes emléket Cousteau AQUA-LUNG-ja (1943) és egy Rádai Ödönről készített fotográfia, melyen az első magyar békaember oxigénes légzőkészülékben, a saját készítésű felszereléseivel (1956) látható.


Halley, Klingert és a Magyar Királyi Folyamőrség nehézbúvárai

A tabló alatt egy szovjet gyártmányú - borítófedél nélküli - oxigénes újralégző készülék látható, melyet a magyar búvárok is használtak az 1960-70-es évek elején.

A középső panelsor régi ABC felszereléseket mutat be. A felső sorban lévő maszkok közül érdeklődésre tarthat számot egy olyan maszk, melybe beépítették a légzőcsővet.

A panelek harmadik sorának maszkjai között egy olyan arcmaszk látható, melybe a légzőautomata be volt építve és a felszerelés házi készítésű búvártelefonnal is fel volt szerelve. Ilyen maszkot a sportbúvárok munkavégzés alkalmával használtak. Ugyanitt van kiállítva az 1970-es évek végén, a hazai sportbúvárok körében is divatos Nemrod gyártmányú (spanyol) panoráma maszk is.
A különleges maszkok között látható az egyik első állandó térfogatú ruha, a francia la Spirotechnique Phoque fejrésze.

A kiállító rész negyedik paneljén az 1960-70-es évek magyar gyártmányú maszkja, légzőcsöve, uszonya és búvárkése látható. A búvárkés érdekessége, hogy eredeti tulajdonosa (Maróthy László) a fém markolatba egy dekompressziós táblázatot vésett.

A parthoz közelebbi oldal utolsó panelsorában a legfeltűnőbb eszközök a régi neoprén búvárruha felső, illetve a Fenzy és Technisub típusú búvár gallér.

Az itt kiállított tárgyak között számos régi búvárműszer is megtalálható. Érdekesség a még az 1960-as évekből származó, házilag, plexiből készített óratok.

Ugyancsak érdekes darab a BARRAKUDA gyártmányú krómozott fémházban lévő dekompressziómérő (dekométer), melyet a búvárkomputer ősének tekinthetünk.

A műszerek között még számos régi érdekes szerkezet, mélységmérők, búvártájolók, búvárórák is láthatók.

A panel alján - kissé eldugva - szerényen húzódik meg az ólomöv gyűjtemény. A kiállítottak között vannak az ún. drótcsatos-, beakasztós biztonsági csatos-, illetve a hosszú évtizedekig használt, a magyar búvárok között közkedvelt Cousteau-csatos súlytartó övek.

Menjünk át, pontosabban ússzunk át a kiállító ketrec túlsó oldalára!

Ennek az oldalnak a leglátványosabb és központi kiállítási tárgya a szovjet gyártmányú, GK-3 száraz búvárruha (Garamvölgyi Csaba adománya). A szárazruha egy ún. felszínre való emelést biztosító - szovjet gyártmányú - mellénnyel is fel van szerelve. Ez a szerkezet lényegében több, vékony egymáshoz csatlakoztatott csőszerű, 6 db, egyenként 0,25 liter 150 bar nyomásra oxigénnel feltölthető palacksorból áll. Amennyiben használója megnyitotta a szelepet, a mellényt - vagy más csatlakoztatás esetén a ruha megfelelő részét - megtöltötte oxigénnel és a felszínre emelte a búvárt.

A ruha alatt egy bőrből készült, fémtalpú, magas szárú cipő található. Ilyen cipőt akkor viseltek a búvárok, ha munkájuk, vagy feladatuk elvégzéséhez a fenéken kellett járniuk.

A szárazruhától balra régi légzőkészülékek - többek között egy szovjet gyártmányú PODVODNYIK hátreduktoros készülék -, különféle palackszelepek és légzőautomaták láthatók.

A légzőautomaták egyike egy, az 1960-as évek második felében, az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztály tagjai által házilag, kis sorozatban gyártott - egykor biztonságosan használt - hátreduktor.

Érdekesség a kiállított kétlépcsős légzőautomata (szájreduktor) is, mivel az első lépcsője ún. tartaléklevegő szeleppel van felszerelve.

Egy nagy, hosszú palack kopott sárga festése tanúskodik arról, hogy sok éven keresztül szolgáltatott levegőt használójának. A Long Johns-nak nevezett 10 literes palackokat az 1960-70-es években sok magyar búvár használta. A palack érdekessége, hogy üresen úszik, viszont a szárazföldön a súlya több mint 16 kilógramm. Ebből is látszik, hogy eredetileg ez a palack sem búvárcélokra készült.

A jobb oldali panelsor a víz alatti fotografálás történetének egyes fontos pillanatait, eszközeit mutatja be. Egy-egy kép emléket állít az első víz alatti fényképfelvétel (Louis Bouton, 1893) és film (Williamson, 1917) elkészítésének. Ugyancsak képek mutatják be Hans Hass által kifejlesztett Rollimarine-t, az első tok nélküli víz alatti fényképezőgépet, a Calypso-Phot-ot, valamint néhány magyar, az 1960-as években házilag készített hazai kameratokot.


Bouton, Calypso-Phot és a HIDROFLEX

Ennek a kiállításrésznek a legérdekesebb és központi tárgya az 1968-70 között kifejlesztett HIDROFLEX tükörreflexes fényképezőgéphez való víz alatti tok. Ez volt az első, kis sorozatban készült magyar kameratok és a hozzá szintén házilag készített vaku (Maróthy László és Hlatky Károly adományai).

Ugyancsak itt került elhelyezésre néhány régi búvárlámpa, valamint a kiállítás adományozóinak és megvalósításában részt vevők névsora.

hamarosan...