"A múzeum, az olyan nyilvános köz-,
vagy magángyűjtemény, melyben tudományos, vagy művészeti szempontból
értékes tárgyak kiállítása állandó elhelyezést nyer. A múzeum szó
a görög musaion (a múzsáknak szentelt) szóból ered" - írja egy
régi lexikon, míg egy újabb kötet meghatározás szerint: "a múzeum
az emberiség kultúrfejlődésére vonatkozó anyagokat bemutató nyilvános
gyűjtemény. A hagyományos múzeum célkitűzése a műveltség terjesztése
kiállítások formájában."
Napjainkban a világ országaiban felbecsülhetetlen
számú múzeum működik, tárlóikban a közeli és távoli múltból származó
legkülönfélébb eszközöket, tárgyakat, emlékeket mutatnak be a látogatóknak.
A kisebb és nagyobb múzeumok kiállítási
anyagai nagyon sokfélék, bemutatnak régiségeket, fegyvereket, gépeket,
ruhákat, használati- és dísztárgyakat, ékszereket, bútorokat, képeket,
járműveket, hangszereket, s ki tudná felsorolni, hogy mi mindent.
Érdekes azonban, hogy a több mint két- és fél ezer éves búvárkodás
emlékeit szakkiállításként nem gyűjtötte még össze senki. Igaz, vannak
múzeumok, melyek kiállítási tárgyai között megtalálhatók a búvárkodás
emlékei is, de az ilyen gyűjtemények meglehetősen ritkák. Ezek a kiállítások
mind-mind a szárazföldön vannak, épületekben helyezték el azokat,
melyet az érdeklődő utcai ruhában látogathat.
Négy évvel ezelőtt gondoltunk arra,
hogy hozzunk létre a könnyűbúvárok régi felszereléseiből egy gyűjteményt.
Ez még nem egy különleges dolog. Amennyiben azonban azt is figyelembe
vesszük, hogy napjainkban magánszemélyeknek korlátozott lehetőségek
állnak a rendelkezésükre, hogy egy folyamatosan látogatható kiállítást
valósítsanak meg, akkor már érdekesebbnek tűnik az elgondolás. Tudtuk,
hogy a kiállítási tárgyak területén a hivatalos gyűjteményekkel nem
tudunk versenyezni, ezért egy különleges megoldást kerestünk. Arra
gondoltunk, hogy gyűjteményünket, múzeumunkat a víz alatt építjük
fel. Ez nem csak különleges, de egyedülálló is, mert tudomásunk szerint
víz alatti búvármúzeum sehol nem létezik a világon. Az elhatározást
tett követte. Búvárbarátainknak, ismerőseinknek először félve beszéltünk
tervünkről, gondolván, hogy legjobb esetben is megmosolyogják ötletünket.
Tévedtünk! Kivétel nélkül minden búvár lelkesen fogadta a búvármúzeum
ötletét, de ami még fontosabb, akit kértünk, az segített is a megvalósításban.
Voltak, akik helyet biztosítottak, voltak, akik a múzeum építésben,
vagy berendezésében segítettek. Sokan voltak olyanok is, akik féltve
őrzött ereklyéiket ajánlották fel a kiállítási tárgyak közé, s a segítőkészség
a későbbiekben sem csökkent. A búvármúzeumot befogadta a tó is, élővilága
időről időre belepi, rátelepszik a tartókra, kiállított tárgyakra...
Köszönjük mindenkinek, aki jó szándékkal
segítette ötletünk megvalósítását!
Kollár K. Attila és Kollár Krisztián
(A felvételt készítette: Szabó András
- bandibuvar)
